Információk és tanácsok egy boldogabb kutyatartásért!
.jpg)
Kölyök vásárlásnál mire figyeljünk?
Mivel még nem vált népszerű kutyává, a tenyészkutyák nem jelentenek rájuk akkora veszélyt, mint sok más fajtára. Kölyökkutya vásárlásakor érdemes kikérni a tenyésztő véleményét, hogy melyik kölyökkutya temperamentuma passzol majd személyiségünkhöz és életmódunkhoz. Legyünk teljesen őszinték magunkhoz és a tenyésztőhöz az életmódunkat illetően, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő kiskutyát. Nyugodtan kérdezze meg a tenyésztőt, hogy mivel etesse és hogyan mozgassa a kölyköt.
Fajbetegségek
Szerencsére, mivel nem népszerű, nem vált divattá, és megőrizte egészséges, betegségmentes természetét. Rövid orra miatt nem bírta a meleget, és gyakran horkolt. Mint minden kistestű kutyánál, a térdkalácsot is kerülni kell (a térdkalács-problémák miatt), és kerülni kell a gyakori lépcsőzést és a kanapéról leugrást. Felnőtt korban az emésztési problémák elkerülése érdekében ajánlott napi kétszer jó minőségű, szuper jó minőségű táplálékkal etetni kutyáját.
Ápolás és kozmetika
Mindkét szőrtípust 2-3 havonta kell nyírni, míg a rövidszőrűt nem kell ápolni. Az első változatnál különös figyelmet kell fordítani a szem körüli hosszabb és növekvő szőrszálra. Rövid ormányuk miatt nehezen viselik a magas hőmérsékletet.
Nevelése/Igényei
Nagyon kötődik gazdájához és családjához, nehezen viseli az egyedüllétet, ezért nem ajánlunk olyan helyet, ahol egész nap egyedül van. Annyira rugalmasak, hogy a tulajdonosok szinte bárhová magukkal vihetik őket. Lakásban is tarthatók, de szeretnek sok időt a kertben is eltölteni, de nem lehet őket állandóan kint tartani. Nem tolerálják jól a szélsőséges időjárást. Nagyon sportos, szeret túrázni és labdázni, de a hosszú távok vagy a futás nem ajánlott.
Jelleme
Kicsi társkutya, okos, kiegyensúlyozott, kíváncsi, éber, büszke és ragaszkodik gazdájához. Nem félénk, minden érdekli, amit gazdája csinál, könnyen tanítható, barátságos, szófogadó. Az agresszió nem fajtafüggő, és jól kiképezhető más háziállatokkal. Idegenek érkezését, szokatlan hangokat ugatással jelzi, de nem ugat fölöslegesen.
Külleme
Hosszúszőrű vagy sima szőrű változatokat tenyésztenek. A vörös szín a brüsszeli kutya, a fekete vagy fekete-barna szín pedig a fajta belga alfaja. Ezeknek a fajtáknak durva szőrzete és aljszőrzete van. A harmadik változat a petit brabancon, amelynek rövid a haja, és mindhárom színben kapható. Ez a 3 fajta csak együtt tenyészthető. Vállmagasságuk 28-30 cm, átlagos súlyuk 5-6 kg. Négyszögletes szerkezetűek és erős csontozatúak, mégis kecsesen és könnyedén mozognak. Jellemzője a szőr vagy szakáll, amely a fül tövénél kezdődik, és hosszabb, mint a test más részein lévő szőr.
Érdekel a fajta története?
Egy perc alatt megismerheted!
Grifonszerű kutyák már a 15., 16. és 17. századi festményeken láthatók. Bármi legyen is az eredete, a 15. századra vagy még régebbre nyúlik vissza. Mindhárom fajta kisméretű drótszőrű kutyákra vezethető vissza. Az Európából származó korai egyedekről kevés információ áll rendelkezésre, ezek kifejezetten Belgium brüsszeli régiójában éltek, ahol kocsisok tenyésztették őket patkányfogónak és jelzőkutyának. Tulajdonosuk kerékpárján ülnek, és játékos, majomszerű arckifejezésükről ismertek. Általában úgy tartják, hogy a fajta Belgiumban őshonos, ahonnan az első brüsszeli griffeket importálták az Egyesült Királyságba. Az 1880-as években kidolgozták az első tenyésztési szabványokat, és 1883-ban a kiállításon tanúsították az első tenyésztési osztályt. 1894-ben Marie-Henriette belga királynő érdeklődött ezek iránt a kölykök iránt, elkezdte tenyészteni őket, javította minőségüket, és népszerűsíteni kezdte őket az európai arisztokraták körében. Ettől kezdve ezek a kutyák népszerűvé váltak az arisztokrácia és a munkásosztály körében. Európa számos országába érkeztek társkutyaként. 1897-ben Angliában megalakult a Griffon Bruxellois Club. 1899-ben az AKC kiadta a fajta első törzskönyvét. 1900-ra ezek a kis kutyák divatossá váltak az Egyesült Államokban, és 1908-ban megnyerték első kiállításukat. Sok más kutyafajtához hasonlóan ezeket a kutyákat is érintette a háború. Nem sokan tudják etetni a kutyákat, így a számuk megcsappan. A második világháború végére a fajta szinte teljesen kihalt Belgiumban. Az Egyesült Királyságban működő elkötelezett fajtavédőknek azonban sikerült megmenteniük a kihalástól. A fajta fejlődéséhez a King Charles spánielek, mopszok, affenpinscherek és Yorkshire terrierek is hozzájárultak. Az Egyesült Államokban Jack Nicholson „As Good As It Gets” című filmje növelte a fajta népszerűségét, de ennek ellenére még mindig nem tartják divatos kutyának sem az Egyesült Államokban, sem Európában.
